|
Támogatóink:
  Egészségünk megőrzéséről a Százhalom Egészségügyi Központ gondoskodik.      Társoldalak: 
 Happy Bamako Team Batta 3 Runners NAPTÁR Január 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 * Az adott napra kattintva az aznapi beszámoló olvasható.
Kapcsolattartó: Sárosi István E-mail: info@sipisti.hu Tel: (30) 949 - 5858 "Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni."
Ayrton, Senna
Az oldal folyamatos feltöltés alatt áll. Kérjük türelmét. Az oldalt szerkeszti: Bábikné Gyovai Anita alias "Flóra" gyovai.anita@digikabel.hu Tel: (70) 373-6644 |
Jani Margitot lecserélte egy fiatalabb, tetszetősebb külsejű, belső értékeit látványosabban domborító másikra. Ilyenek vagyunk mi pasik (tisztelet a kivételnek!), keressük az első adandó alkalmat, és a régit lepattintjuk, és nyúlunk a frissebbért! Mielőtt komolyabban elmerülnék a témában, inkább visszakanyarodnék az autóhoz. A sárga-fekete jószág üde színfoltja a látómezőnek, nehéz nem észrevenni. A színkombináció utal az új családtag nevére: DONGÓ. 3 literes turbódízel, automata, emelt futómű, nagy kerék. Gondos, igényes lehetett a korábbi gazdi, de az sajnos a Brit szigetország lakója volt, és ennek megfelelően nem jó helyre került a kormány beépítése, a mi közép-európai közlekedésünkhöz képest. Minden autó belülről úgy épül fel: egyik kézben váltókar, másik kézben indexkapcsoló! Tessék elképzelni, amikor az M0-n közlekedek, és a külső sávban botorkálok a teherautó után, majd a koszos szélvédőt a fénykürttel tisztítanám, előzésnél bekapcsolom az ablaktörlőt, majd otthon visszaülve a saját autóba – némi fáziskésés után – hasonló dolgokat teszek! Érdekes, viszont a buszmegállóban könnyebben lehet ismerkedni!
Jani-Dóri, Laca-Reus párosok alkotják a 3RUNNERS csapatot. Mint 2010-ben, így idén is nekivágnak a Kalandrally Bajnokságnak. A dolog több ok miatt is érdekel, gondoltam utánuk eredek, aztán majd ott iszunk valamit. Külön utakon indulva, de mégis együtt érkeztünk a szállásunkra, aztán felkerestük az utó buli kezdő helyszínét. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, aztán csatlakoztam a külső termálvizes medencében lubickoló ismerősökhöz. Ennek több módja lenne, én kihagytam az első hármat, és rögtön a negyedikkel kezdtem: kisebb nekifutás, hason csúszás a medence mellett lévő láböblítő vízbe! Van, akinek kockás a hasa, akkor nekem legyen csíkos! Van, aki két kisebb implantátumot vásárol az önbizalma növelésére, nekem egy nagyobb van kicsit lentebb (saját nevelés), ami az ilyen helyzetekben megvéd. Aztán kisebb problémám akadt a medence korlátjával, ha már nekem nincsenek korlátaim. A siker nem maradt el! Janiék megfutamodtak a szállás irányába pihenni, én meg tovább élveztem a Kalandrally „-1” napját. Ez nagyon tetszik!
Szombat. Amíg a többiek a futamon vannak, addig nekem volt időm kinyújtózkodni, körülnézni a területen, kényelmesen megebédelni, internet stb. Délután visszaértek, és faggatás nélkül már mesélik a napi eseményeket, meg nekem is ott kellett volna lennem, de holnap már menjek velük, mert jó nagy sár van. Ja! Dongó úgy nézett ki, mint aki a hátán cipeli a vályogházát.
Idő közben Béla vásárolt egy Pajero-t, amolyan második családi autónak, mert valamiben kell a gyerekeknek is játszani, ha már nincs Édua. Ha már van, akkor ezt ki is kell próbálni a megfelelő terepen. Ennél jobban szervezett alkalmat nem is találhattunk volna, beneveztünk a kiskunhalasi Kalandrally hétvégére. A felmatricázott hétköznapi „lakótelep-járó” autónk mosolyt csalt az épített autók közt sétálgató embereken. Szuper, figyelnek ránk! Start előtt lelkesen rohangálnak az emberek, guminyomás ellenőrzés-beállítás, navigáció rögzítés, gyors nassolás, stb. Ezzel szemben mi: teljesen nyugodtan, hiszen a múlt héten már talán megnéztük a guminyomást, navigáció a zsebben, enni meg majd megállunk! Utólag itt az a bizonyos vicc vége jutott az eszembe: „Nem vak ez a ló, hanem bátor!”
Janiék segítettek a navigáció értelmezésében. Volt sok helyes kis kék, meg piros zászló (kb. 80 darab) a laptopjuk kijelzőjén. Az érdekesség kedvéért az én kis autós navigációm kijelzőjén is mind megjelent, csak nem láttam alatta a térképet. Itt már kezdett megmutatkozni a tapasztalatból szerzett technikai előnyük. Elstartoltak a versenyzők, mi maradtunk a sor végén utolsó előttinek. Próbáltuk szemmel követni vajon merre lenne érdemes elindulni, de ahány induló, annyi felé mennek. Start vonal, Géza sok szerencsét kíván (biztos tud valamit), visszaszámlálás, indulás. Megyünk! Első kereszteződés kb. 50 méter, megállunk, navigátor (én) újratervez! Valami hasonló képen telt a napunk. Futam közben összeismerkedtünk az érdi Terepvas csapattal, és onnan kezdve kirándulósra vettük a versenyt. Másnap már rutinosan nem tévedtünk le a térképről, sok feladatot is sikerült begyűjteni, és néhány (nem kevés) feladatot kihagyva idő előtt megjelentünk a célvonalon. Ákos (Sandlander) elmondta, hogy ilyet itt nem szoktak, legközelebb tessék az utolsó pillanatban látványosan csikorgó kerekekkel bejönni! Ja, előbb tessék szólni! Ezen a hétvégén a „LIGHT” kategóriában két induló közül a 2.-ok lettünk (dobogós hely), és megkaptuk a jól megérdemelt első 15 pontunkat! Kissé fáradtan, de az élményektől felbuzdulva elindultunk haza. A Bélát is magába szippantotta a Kalandrally hatás... >> 
Az első nehezen megszerzett 15 pont után gyors helyzetelemzést tartottam. Kalkuláltam, latolgattam az esélyeket, és arra a megállapításra jutottam, hogy a „LIGHT” kategória év végi első hely már elúszott, de a másodikra még jók lehetünk, csak meg kell jelenni a következő futamon. OK! Nekem jó a hétvége, szabad leszek (már hogy lennék szabad, amikor a rabja lettem?!), de a Béla nem tud jönni. Autó van, én vagyok, a többit oldjam meg, felnőtt módjára! A felvezetés kicsit hosszú lenne, de a vége az lett, hogy női társat találtam kiránduláshoz. Kirándulni szeret, akkor: „gumicsizmát hozzál magaddal!” indult a felkészítés.
A reggeli eligazításnál már nekem is kezdett kicsit gumicsizmás hangulatom lenni, és Éva is sejtette, hogy ez nem olyan egyszerű hétvégi virág szimatolgatós kirándulás lesz. Tervem egyszerű volt: Éva nem vezet, nem navigál, marad nekem minden, akkor kirándulunk öregesen, aztán majd kapunk valamennyi pontot a célban. Utolsó előttinek gurulunk a Start vonalhoz. Még egy perc az indulásig, megcsörren a telefonom. Mögöttem a Terepvas Csaba kérdezi, hogy merre megyünk? Mit tudom én, gondoltam te tudod! Az induláskori szokásos lámpalázamat higgadtsággal álcázom. Géza, a startbíró jót mosolyog, majd visszaszámol, és útnak enged. A mi kategóriánkban az a jó, hogy nem kell rohanni, lehet kényelmesen más csapattal biztonságban autózni, de mégis bizonyos feladatokat másképpen értelmezünk, és így más lesz a hétvégi pontszám. Betanuló navigátorommal nem keveset veszekedtem a GPS használat közben, de hát két csökönyös ember egy fedél alatt… Idő közben a betanuló navigátor előlépett főnavigátorrá, és vérszemet kapva magába szippantotta Évát is a Kalandrally örvénye: miért nem mész gyorsabban, miért nem gyűjtünk több feladatot, miért nem megyünk előre! Lassan, de beindult az adrenalin. Dagasztottunk sarat, átkeltünk korhadt fahídon, célba horgásztunk, stb. Az esti vacsora után irány a szállás, majd Janinak bemutattam a Szicsek pálinkafőzde néhány termékét, mely a bélflóránk helyes működését fogja garantálni a következő Bamako futamon. (Afrika csodálatos! Ott mindenkinek saját érdeke, hogy reggel egy jó adag pálinkát igyon!) Gyors alvás, ébredés, összepakolás, és irány a vasárnapi rajt! A környék már ismerős, mert majdnem visszafelé járjuk be a területet, mint szombaton, csak más feladatokat kell megkeresni. A hazafelé vezető úton, Éván előjött a fáradtság, amit az én piszkálásommal próbált levezetni. A hétvégét összegezve, ismét egy jó tartalmas buli volt! Készülünk Torockóra! >> 
Péntek délelőtt átnéztem az autót kívül-belül, aztán Béla megérkezett délelőttös műszakból, és Tamás jelenlétével összeállt az új csapat. Ülőhelyek gyors kiosztása: Béla és én navigáció, tehát Tamás vezet, én hátra, Béla jobb elöl, Tamás terve borul, én örül, Béla örül! GPS szerint haladunk az M3-on, majd egészségügyi szünetre beugrunk a benzinkútra. Kávézás közben Szem megcsillan az italhűtőben egy „AKCIÓ” feliraton. Ilyenkor, mint minden rendes nőnek, mi is a költekezés áldozati lettünk, így Tamás vett egy karton (4 üveg) Heinekent és választhattam mellé pólót. Nekem van pólóm, nekik nincs, tehát plusz két karton két pólóval egyenlő egy csapat mezzel! Én áldozatnak éreztem magam hátul három karton sörrel, és minden voltam, csak rendes ember nem (a Tamás szerint). Bélával vidáman a szomjunkat oltjuk, míg Tamás nagyokat nyel arra emlékezve, hogy milyen érzés lehet sört inni. Kis idő múlva erősen sötétedik, az út minősége egyre jobban romlik, a hátralévő út csökken, csak a várható utazási idő állandó. Ezekből a tényekből egyedül sikerült kikövetkeztetnem a tényt, szerintem lenne gyorsabb út is! Nem baj, mi így szoktunk bemelegíteni a verseny előtt! A közel 600 km-es utat sikerült 9 óra alatt megtenni, és éjfél után fél órával beestünk Torockó központjába. Géza a szervező, és a helyi kapcsolat fokozottan vidám hangulatban elkísértek a szállásunkra, ahol a házi gyümölcsfőzetből kellett kóstolni. A szobánk tiszta, benne hangulatos fatüzelésű kályhával. Tamás próbálja behozni az elmaradt folyadék mennyiséget, de bennünk már nem talált partnerre, így ő is alszik vagy 6 órát reggelig.
Itinerünk alapján nekem megint sok kis zászló van a GPS kijelzőjén, de a Béla laptopján már jóval szellősebb a helyzet. Mások által bevált gyakorlat, hogy a nagyon átfogó tervezés, míg a kicsin pontos célra tartás van. Csapaton belül felosztottuk a feladatokat, szerintem megint Tamás vezet! Sok fajta-féle huncut feladat volt. Sok olyan magánbirtokot kellett megközelíteni, ahol a helyiekkel egyáltalán nem tudunk kommunikálni, de muszáj. Tiszta Bamako filling! Volt egy helyi anyóka (ránézésre több emberöltőt átélt), akinél az udvaron lévő jószágokat kellett megszámolni. Hát kérem szépen, itt több Noé bárkányi jószág volt bezsúfolva szana-szerte-széjjel. Én számoltam a legtöbbet (36), de valaki csak 6 db-t! A helyes választ később tudtuk meg: 33. Torockót elhagyva egyre magasabb helyekre kaptattunk fel. Érdekes érzés, amikor érezni a táj zamatát, ahogy a szememmel nézem. (Vagy csak a kezdődő allergia tünetei jönnek elő!) Békésen haladunk feladatról feladatra, egyszer csak Lacáék állnak előttünk felniről lefordult gumival. Pont ráérek, gondoltam segítek. Autó megemel, gumiba gyúlékony anyag be, begyújt, berobban, guminyomás állítás, aztán megyünk. Ja! Filmekben ez jól megy itt nem! Közben jöttek más versenyzők is, de nem tudnak tovább menni, mert szűk az út. A második verziót megközelítve, kerék le, pótkerék fel. Akkor láttam, hogy a gumi belső felén két, ökölnyi lyuk tátongott. Hm, izé, akkor értem! Forgalmi dugó megszüntetve, mindenki mehet a dolgára. A Tordai-hasadékot felülről megkerülve egy Radnóti idézet jutott a fejembe: "Ki géppel száll fölébe, annak térkép e táj". Hátborzongatóan gyönyörű látvány! Időnk fogytán, siettünk vissza a célba. Ennyire pontosan és látványosan nem értünk még célba. Szombaton másodikak lettünk kategóriánk hét autójából. Össze kéne szedni magunkat! Este rögtönzött zenés-táncos-italozgatós bulin megbeszéltük a nap eseményeit. Elalvás előtt a kályhát megpakoltuk!
Tavalyi csapatunk - Béci és Sipi - kiegészülve egy fővel - a 3 Runners csapat frontemberével - Klinovics Jánossal indul a 2012-es Bamako futamon, méghozzá nem akármilyen módon, a verseny kategóriában. Az alattuk guruló autó pedig nem más mint DONGÓ. 
Hosszú várakozás után kiderült a rajtszámunk, vagy mégse? Ugyanis TÚRA (versenybírók szerint KULTÚRA) nevezésünk van, de kacsingatunk a verseny feladatok felé. A nevezések elején a versenyzők vannak, utána jönnek csak a többiek. Mi legyen? Kapunk 62-t és túra, vagy ráfizetünk, aztán verseny, és kisebb rajtszám! Pénz hiányában, marad az első verzió.
Kornél vázlata némi faanyag meg szorgos kezek jelenlétében lassan felépül. Amíg a fiúk fúrnak, faragnak, csavaroznak, addig mi a Janival megnézzük az olcsón szerzett sátramat. Tokjából kivettem, és 2 másodperc alatt sátor lett! Igen ám, de ez nem egy hagyományos sátor, hanem csak annak a fele! Nézek értetlenül a tokjába, de nincs ott a maradék másik fele, ez egy napozósátor! Ez ennyit ér, ezért került ennyibe! A sátram hasznosítására több ötlet jött, de én a színére hivatkozva, inkább az itthoni hasznosításra gondoltam. Ezt jól benéztem, sátrat kell venni! Időközben a belső is elkészült, hála a megfelelő szakembereknek!
A 2011-es Kalandrally évzáróját tartottuk. Mi Dongóval érkeztünk, mert kíváncsi voltam a sok munka eredményére. Sokkal jobb volt, mint vártam. Elégedetten nyugtáztam a közel egy hónapos törődést, de még vannak apróságok, amiket nem szabad fél vállról venni. Hernádra megérkezvén már várt a Homokvas csapata, és más régi ismerős. Kezdés előtt betoppan Jani és Laca, akik örömmel veszik régi társuk, Dongó jelenlétét. Gyors évértékelés, fényképes baki parádé, aztán kezdődik a díjkiosztás. Terepvasék megkapták a megérdemelt LIGHT kategória első helyet, mi a másodikat! Gratulálok nekik, és köszönöm a csapatomnak, Bélának és Tamásnak a csapatmunkát! >> 
Dongó kicsit sántikált a két új terep és a két futózott terep gumi párosítástól, így sürgősen új gumikat kellett keresni. Korábbi támogatói ígérgetések voltak, de érdeklődés hiányában nem jött össze, így kezembe vettem a szervezést. Felhívtam gödöllői GUMISEMBER-t (aki szintén indul a futamon), és a segítségével sikerült gumit intézni Németországból. Gumi nálam, Holéczi műhelynél felszerelve, Dongó kész az úttalan utakra. Sikerült rengeteg olajat kapni, így a délutánom az olajcserében úszott.
Tavaly is kellemes meglepetés volt, hogy a városi SZTK, MEN FOR CARE kft. támogatja a gyógyszereinket az útra. Idén se kellett mást keresni, mert Cseh Marci segítségével átadásra került a gyógyszertárukban egy doboznyi orvosság különböző bajok kezelésére. Ennek dokumentálására megjelent a Halom TV, és némi rögtönzött interjú után Jani visszavitte Dongót magához. Kis időre eltávolodtam Dongótól, de már a kimerülés jelei mutatkoztak rajtam, és muszáj volt elmennem Egerbe kikapcsolódni.
Lelkesen haladunk Szlovénia irányába a következő feladathoz. Jó tempót sikerült autózni, de amikor a parkolóba beálltunk, alapjáraton valami írtózatos füst gomolygott ki a kipufogóból. Oppá! Most cseréltem olajat a hét elején, tán nem kéne! Gyors lehetőség latolgatás, szerintem ez az új olaj nem bírja ezt a terhelést, és tönkrement. Nincs más, olajsűrítő adalék, aztán meglátjuk! Mint már ilyenkor szokott, több aggódó csapat megjelenik, és segítséget ajánl! Itt ez így van, és így működik! Egyelőre ura vagyok a helyzetnek, haladunk tovább. Jobban néztük a tükröt, mint az autó elejét, de javulás mutatkozott. Aztán megálltunk a fizető pálya kapuknál, meg tankolni. Hát itt már nem volt annyira kék az ég mögöttünk! Előkerül a Gumisember csapat, és rögtön felajánlja a tartalék 5 liter olaját, de én még mindig állítom, hogy megoldom! Ha már így együtt vagyunk, akkor tartottunk egy gyors CB próbát több-kevesebb sikerrel, mindegy, majd egyszer erre is iszunk! Következő feladat Verona belvárosában szobor megtalálás. Szuper! Menetközben nem, de álló helyzetben, alapjáraton körülöttünk mindenki füstben. Trükk: piros lámpánál autó leállít, zöldnél elindít. Sikert arattunk a helyi emberek között. Még pár kilométer, és itt a napi cél, aztán majd lesz valami. A szálloda legtávolabbi parkolójába siettünk szúnyogirtó készülékünkkel, kipakoltunk, és elfoglaltuk a szobánkat. Némi fertőtlenítő folyadék, és egy gondolatébresztő sör mellett kitaláltam, hogy végül is, nem szoktam, de most is lehet olajat cserélni! Nádoréktól kaptunk egy kidobásra váró vizes kannát, és olajat vettünk az olasz nemzeti olajvállalat kínálatából 104 helyi pénzért. Régi olaj leeresztés közben sok, poharat szorongató embertől kaptam tanácsot a megoldásra, és egy jelölést az OSCAR díjra, ha beérnénk a célba! Ezt szeretem, ez a kihívás. Pillanatok alatt a problémából feladat lett, sikerült gördülékenyen megoldani, majd holnap élesben teszteljük! Pihenni is kell, mert holnap hosszú napunk lesz! >> 
Haladunk! Dongónak jót tett a motorolaj csere, nem füstöl. A versenylap szerint Genova előtt kezdődnek a feladatok, lehet sietni a komp felé. Kevésbé jó hír, hogy haladás közben nem, de megálláskor hasonlóképpen füstölünk, mint tegnap! Hosszú kilométereken keresztül diagnosztizálni próbáltam a hibánkat leszerelt kartercsővel, leszerelt turbó nyomócsővel, és csak egy dolog maradt, tönkrement a turbó tengely tömítése. Több verzió volt. Telefon haza Lacának, és elénk hozza, vagy irány a komp, és az afrikai kontinens legjobb „mechanikerei” meggyógyítják! Bitang nehéz választani két rossz közül a kevésbé rosszat! Szegény Dongó már egyre jobban kifüstöli a lelkét, gyors megoldást kell találni! Autópályáról le a főútvonalra, szállás és szerviz után kell nézni! Gyors telefon haza Lacának, hogy indulhat a Letenyén szerzett turbóért, aztán jöhet utánunk, ha már annyira hiányzunk neki. Mint az egy Uniós országtól elvárható, vasárnap itt is minden rendes műhely bezárva. Találtunk egy nyitott műhelyt, ahol éppen a hétvégi fusit végezték, talán tudnak segíteni nekünk. Közös kommunikáció hiányában felhívtam Zsolt barátomat, hogy legyen segítségünkre. Jól meg is beszéltük a segítség lepasszolást, mert emberünknek már nincs kedve velünk foglalkozni, de tud egy Toyota szervizt innen 1 km távolságra, próbáljuk meg! Dongó hűségesen cipelt leendő rendelője felé, de pont az orrunk előtt lett záróra. Kicsit elkeseredve elindultunk tovább, aztán gyanútlanul elénk ugrott egy motel! Hoppácska! Udvaron lehet szerelni, vész esetén itt a szerviz. Szobánkat elfoglaljuk, rendelünk 3 pizzát, én átöltözök a Janitól kapott feleslegessé váló ruhájába, és irány műteni! Csapattársaimat rögtön átneveztem segédeknek, és irány a bejárat melletti szemetes tároló. Alkatrészek lassacskán gyűlnek a Dongó előtt, alatt és körül! Pizza futár megérkezik, kézmosás, étkezés. Kaja után folytatnám a munkát, nem találom a korábban kiszedett karter csövem! Annak pedig itt kell lennie, nézzünk körül! A takarító néni addig legyeskedett az autó körül, míg kidobta a csövet a kukába! Szerszámok korlátozottan állnak rendelkezésre, így még a másfél méteres HI-JACK emelővel is a turbót feszegettem le a kipufogóról a motor térben. Külön köszönet minden otthoni támogatónak a probléma gyors megoldásához, Lacának és Bencének a turbó miatt, Borsa Mikinek és Szőkének (Dóri) a lehetséges kompok miatt! Lassan itt az alkatrész, a többit majd később, legyetek türelemmel! 110 km-re van az alakatrész! (18:30)
Egy biztos, mihamarabb át kell jutni Marokkóba, a lehető legkevesebb várakozással! Erre több lehetőség van, menetközben kialakul a legjobb. Olaszországot elhagyva, Franciaországon szinte átrepülve, a spanyolországi Gibraltár félszigeten landoltunk. Utunk során most az automataváltó negyedik és ötödik fokozata kezd rendetlenkedni. Szuper! Mi jöhet még? Háttér csapatunk kibővült Borsa Miki sms üzeneteivel, aki folyamatosan támogatott lelkileg, aktuális komp lehetőségekkel, és az Atlasz hegység havas hágóinak állapotáról a további útvonaltervezéshez! Köszönjük! E csekélynek nem nevezhető 2100 km-es távot 24 óra alatt, Jani és Béla felváltva vezette le, amíg én hátul a felfázásra utaló jeleket vártam.
szeretek émelygő gyomorral, nappal csillagokat látni! A marokkói beléptetést végig iskolázzuk, addig újabb válságstábot állítunk fel a keletkezett elektromos probléma megoldására. Az ilyen helyzeteket már olyan lazán kezeljük, mint térdszalagom a rögzítést! Kell egy megfelelő mechaniker, kicseréli, és haladunk tovább. A leégett generátorunk cserje két órán belül megoldódott! Nem hiába, itt nem lehet csalódni a mesteremberekben! 
Hát nem is tudom! Vajon milyen érzést lehetne leírni, amikor több napja érdeklődés miatt kimarad az alvás, majd kevésbé tervezett dolgok irányítják az ember szabadidejét. Bő egy órányi alvás után még ki se hűlt az autó, máris mehetünk a napi eligazításra a feladatlapokért. Csillogó szempárok fogadnak, örülnek a jelenünknek, és érdeklődnek a sorsunk felől. A futam egészségügyi biztosítását idén is az üzemi dokim és párja, valamint számos kollégája biztosítja. Bátran igényeltem egy fáslit a kiugrott térdemre, ennél nagyobb beavatkozásra nincs szükség.
álltunk. Kezdünk ráállni erre a verseny hangulatra, csak ne dolgozna a fáradtság. A mai futam két etapra volt osztva, viszont az elsőt szint időre kell teljesíteni, mert különben kimaradsz a következő pár napon. Ennek megfelelően kikalkuláltuk a lehetőségeinket, és az utolsó pár feladatot átlépve, a biztosra mentünk, így elindultunk visszafelé más úton. Adott időre megjelentünk „Ali Garázs”-ban, ahol megkaptuk a megjelenésünket igazoló pecsétet, aztán irány a második szakasz. Erről csak annyit kell tudni, hogy ezen az útvonalon már jártunk Janival és a „Hápi”-val. Akkor elég kalandosra sikerült a kirándulásunk, és ebből kifolyólag mi ma délután már nem megyünk a kősivatagba viccelődni, mert annak sötétedés után nem szokott jó vége lenn! Inkább felmásztunk Dongóval egy dűne tetejére, és nézegettük a tovatűnő többi versenyzőt a homokos szélben, majd egy-két fénykép után, célba vettük az esti tábort. Megint éjfél körül érkezünk, ilyenkor már nincs szabad szoba a környéken se. Jobb hijján, mi is a szálloda szalonjában aludtunk hálózsákban. Fürdési lehetőséget egy szobával rendelkező szlovák csapattól kaptunk, akiken Veronában mi hasonlóképpen segítettünk. Alvás, mert megint itt a reggel, aztán mehetünk!
Amíg Jani eligazításon van, Béla rendezgeti Dongó belsejét, én meg a homoktól beragadt hátsó ajtózárat javítgatom. Egy órával később minden rendben, mehetünk kergetni az élmezőnyt. Útközben szilárduló friss betont találtunk, amiben muszáj volt emléket hagyni a későbbi futamon résztvevőknek. GPS koordináta elmentve, ha valakit érdekel, megkapja. Örömmel láttam, hogy dongó kezdi meghazuttolni magát, és újból erőre kap, hiba nélkül! Ha menni kell, hát menni kell alapon jó navigálással elkaptuk a verseny ízét, és gyűltek a pontok. Kerestünk sok betűt és számot köveken, híd alatt és egyéb 
más helyeken. Aki ismer, az szélsőséges embernek ismer. Ilyen is csak velem történhet meg, hogy találunk a sivatagban egy folyót, aminek só van kirakódva a partjára, oda megyek a partjára fotózni, majd jól belesüllyedek. Jani nem engedte, hogy sáros cipővel beszálljak Dongóba! (Több szójátékot találtunk ki erre a helyzetre, volt min röhögni!) A mai napunk nagyon eredményes volt, így megengedtünk annyi lazítást, hogy nem indulunk tovább az esti táborba sátrazni, hanem itt maradtunk Tan-Tan-ban egy szálláson, enni, inni, fertőtleníteni, fürdeni. Holnap annyival hamarabb kelünk, de mégis frissebbek leszünk.
Sajnálom a kevés beszámolót, csak verseny közben nincs idő jól beállított képeket készíteni, nincs idő leírni a gondolatokat, és nagyon kevés elküldési lehetőség van az összeállított anyagra. A telefonok térerő hiányában nem tudnak csörögni, és az sms üzeneteket is csak a lefedett helyre érkezve kapjuk meg, de lehetőség szerint jelentkezünk! Sok türelmet kérünk, cserében izgalmas élő beszámolót, és egy fényképekkel gazdagon feltöltött honlapot kaphattok! (Itt most 2:23, otthon +1 óra, és majd 4 óra alvás)
Eddigi életem folyamán már volt olyan időszak, amikor kialudtam magam. Ez a tegnapi este se tartozott közé. Most éppen arra kellet ébredni, hogy reggel 7-ig beérjünk a hivatalos táborba, mert a tegnapi napunk pontjait törölte a versenybíróság. Ezzel a kisebb mutatvánnyal nem csak mi, hanem más csapatok is szembesültek. Ennek kiváltó oka, az arra a napra kiadott feladat más értelmezése, mint amit a versenybíróság gondolt, és írásban kiadott. Ebbe most nem merülnék bele, mert még nincs lezárva az óvásunk.
útmutatást kaptunk a Nyugat-Szaharai átkeléshez. Kora délután sikerült mindent elrendezni, így volt idő szállás után nézni. Első szállás lehetőség hirtelen ismerős lett fent az emeleten, ez inkább felejtő! Sikerült megtalálni a Dokiék, és a 47-es Laciék tavalyi szállását, ami pazarnak mondható az itteni viszonyokhoz képest. Gyorsan sms Lacinak, itt van hely, lehet jönni. Erre visszaírta, hogy az autóján első kerékagy c sapágyat kell állítani, segítenék-e? Miért is ne, csak előbb fejezzem be Dongón a karbantartást. Dongó ékszíjait le kellett cserélni, némi motor olajat kellett pótolni a szivárgó turbó miatt, az elemekből összecsavarozott gallytörőt kellett áthegesztetni, a féltengely gumiharang rögzítő bilincset kellett pótolni. Ez idő közben Laci (64) is megjelenik a hotelnél, és beáll a javításra váró autók sorába. Mielőtt bármihez hozzányúlnék, kapok egy pálinkát az otthoni dobozos sor mellé, megelőzve a fertőzéseket. Az ő autóján nem sikerült a kerékagycsapágyat megjavítani, de szerintem ez így bőven kibírja a futam végét. Autók rendben, mehetünk enni. Ha itt vagyunk, akkor ebből teve burger lett. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, aztán mindenki intézi a dolgát tovább.
Szállásunkat elhagyva, siettünk a kijelölt táborhelyre. Amíg Jani és Béla meghallgatta a napi okosságot, addig én az általam eltörött GPS készülékem tartóját próbáltam visszaállítani eredeti funkciójára. Csapattársaim vigyorogva tértek vissza hozzám, ugyanis elfogadták az óvásunkat! Hurrá! Ezért az elbírálásért 50 európai pénzt kellett fizetni (szerintem is alaptalanul), amit nem kapunk vissza, mert jótékonykodásra megy el. Izé, ennek kicsit lehúzás hangulata van, de talán csak én érzem így! Viszont, a sok kis apróság összeáll egy unalmas bulivá.
Ma is több száz kilométert autózgattunk, mindenféle egyszerű feladat miatt. Ennek kifejtését későbbre hagyom. Végtelen unalmas, szörnyű versenyt zártunk a mai napra. Dongó és mi is lelkesen haladunk a mezőny után, a többit meg majd meglátjuk. Mai feladat a Mauritán határ megközelítése volt a cél, és másnap reggel onnan tovább. Mi rutinosan nem a határ előtt sátrazunk, hanem kb. 70 km-re egy motelben, aztán innen megyünk a találkozási helyre. Eddig hét országon keresztül utaztunk.
Mauritániába belépve, megint kezdődik a fokozott ellenőrzés. Különböző katonák, különböző adatokat egyeztetnek velünk, de a gyorsabb ügyintézést alá kell támasztani ajándékokkal. Most éppen öt póló kell. Nálam éppen volt egy doboznyi, amivel a MOL Nyrt. támogatott meg. Sokan bedobtak még apróságokat, így már kisimult a bürokrácia göröngyös útja előttünk. A határőr sáv után lehet „soppingolni”, lehet pénzt váltani. A határon megjelenik "Idomu" a helyi kultúrális miniszter embere, és elkezdte letörni a hivatalos pénzváltók jó árait. Erről a „drága” élősködő emberről még elég sokat lehetne mesélni, de a jelene sajnos kikerülhetetlen. Város vagy tábor? Felőlem mehetünk a táborba, nincs rendkívüli történet, nincs mit megírni, nem kell internet. A 64-es Lacival és Gáborral egyeztettünk útirányt a közelben lévő hajóroncs felé. Nouadibou-ba beérve valami iszonyatos káosz, kosz és fertő fogadott minket. A hajóroncs kint volt a félsziget csücskében, amit a helyiek rutinosan lezártak, csakhogy pénzt lehessen kérni a katasztrófa turizmusért. Amíg a többiek fentről bámulták a látnivalót, addig én vettem a fáradtságot, és lecsúszkáltam a roncshoz, egy két fénykép erejéig. Az estét Laciék a hivatalos táborban töltik hazai gasztronómia mellett, mi inkább az ágy és a zuhany kényeztetésére vágyunk.
Előre indulva a göröngyös úton egyszer csak hatalmas koppanás, és lerogyik Dongó jobb eleje! Mintha egy adrenalin dózist kaptam volna, úgy csattant a szemhéjam a szemöldökömön! NA, NEEEE! Még ki se szálltam, de már tudtam, ez csak a kerék elvesztésével lehetséges. Kedves Dongó! Értem, hogy folyamatosan feladatokat adsz nekem, de akkor se fogunk itt hagyni, és akkor is együtt fogunk a célvonalon áthaladni! Bár, már az is megfordult a fejemben, hogy állandóan szerepelni szeretne az írásainkban! Ilyen helyzeteken én már nem is lepődök meg, és még a kétséget se mutatom ki, mert akkor a Janit is ápolni kell. Miután magától nem javul meg, nekiállok diktálni, mint egy műtő főorvos, ki mit adjon nekem. Hiba az alsó támasztó gömbfej kiszakadásától kezdődött, a magunk alá forduló kerékagy kirántotta a felső gömbfejet és a féltengelyt, elszakította a gumi fékcsövet, és az ABS jeladó vezetéket. Normál helyzetben ilyen nem fordulhat elő, mert ha egy ilyen futómű alkatrész elkopik, akkor is a helyén kell maradni, nem szakadhat ki. Megjegyezném, hogy ezzel a futóművel mentünk 150 felett is a napokban! Sajnos ez van, amikor nem gyári japán alkatrész kerül az autóba, hanem utángyártott német OPTIMAL, mert csak ez kapható. Ezt az alkatrészt én cseréltem december közepén, a munkáért én vállalom a felelősséget, de az anyag hibáját nem tudom bevállalni, de kellemetlen (ha lehet ilyet mondani, ilyen helyzetben). Mire szétszedtem az autót, megjelentek a mezőny autói is segítséget ajánlva. Volt, aki szakmailag próbált, volt, aki enni-innivalóval, és volt, aki csak az együttérzésével próbált segíteni. Viszont, mindenki készített egy jó „fészbuk” képet, ha már itt van. Próbáltam visszaakasztani a gömbfejeket, hogy legalább a városig visszamenjünk a helyi mehanikerhez, de miután ez a gömbfej húzásra van igénybe véve, ez így nem működik. Közben megérkeztek Laciék, és a Nádor testvérek. A hibás alkatrészeket kiszerelve, a fiúk bementek a városba alkatrészért. Én maradtam Laci társával, Gáborral, és megbeszéltük az élet nagy problémáját. A fiúk csak a régi alkatrészekkel jöttek vissza, mert csak holnapra tudnak nagyon drágán hozni. Egyedül egy használt gumi fékcsövet hoztak, ami fél siker. Nekünk erre nincs időnk, marad a rögtönzés. Gömbfejeket összeraktam, és maradt a visszaperemezés kalapáccsal, spanifer, meg egyéb. Terhelésteszt, Dongó újra négy keréken! Lassan elindultunk a városba szállásunk felé. Itt a városban nem tudjuk holnap se megoldani a bajunkat, marad a további javítás, így megint kivettem a gömbfejeket, tovább peremeztem. Jani hűséges segédemként nem tágított mellőlem, részese akart lenni a megoldásnak. Jobb oldal kész, még a többiek szerint is jobb, mint az eredeti, de miután a másik oldal is hasonló alkatrészt rejt, gondoltam csak ránézek! Érdemes volt, mert ez is csak közel 5 mm-t lógott, és a kiszakadás előtti állapot volt! OK! Bal oldalt is kivettem, megperemeztem, és éjfél körül már készen is volt. Holnapi versenynapot kihagyva, a 400 km-re lévő Nouakchott felé vesszük irányunkat, hogy Dongó újra a régi legyen. 
Kisebb próbálkozás volt helyi emberekkel, bizonytalan körülmények között. A két gömbfejünket 500 Euro összegért cserélte volna ki a dolgozó. Ő lelkesen szedné szét az autót, de ezt most inkább kihagyjuk, megyünk tovább. Találunk egy alkatrészboltot, és a bajunkról próbáljuk megértetni magunkat a helyi emberrel. Segítőkészségével átirányított minket egy másik utcába, ott aztán volt minden, ami autóval volt, van, és lesz kapcsolatban. Lám, egy Toyota alkatrész bolt. Emberünket kikértük a Dongó alá, lássa a hibás alkatrészeket, ne kelljen makognunk. Vele is csak annyival voltunk beljebb, mintha a Jani árulna alkatrészeket. Vettünk egy darab felső gömbfejet, aztán továbbálltunk egy másik bolt felé. Ez kisebb bolt, viszont az emberünk látott már ilyen autót, és érdekelte a megoldás. Telefonálgat, szervezkedik, elmegy, visszajön, és a kezében ott egy új jobbos talpas gömbfej! Mauritánia, én szeretlek! Ez szuper, de nekünk kellene a balos is, meg a törött féltengely helyett is valami. További szervezkedés, autóbontóról autóbontóra emberünk vezetésével, aztán csodák-csodája lett bontott féltengelyünk, lett két talpas gömbfejünk, egy felső gömbfejünk. Kánaán! Innen már a többi az én dolgom. Vissza a szállás, gyors étkezés az étteremnek nevezett helyen, beöltözés a szerelő ruhába, aztán uccu neki. Segédeim profi szintre emelték a kéz alá dolgozást, a csavarok majdnem maguktól tekeregtek, ezért pár óra javítás után készre jelentettem Dongó állapotát a verseny kategória folytatásához. Jani úgy várta az első felezős-difizáras próbakört, mintha megint Karácsony lenne. A kiszerelt alkatrészeket visszük magunkkal kabalának.
Jelen állapotban, amit idáig cseréltünk:
ügyes-bajos dolgainkat az autó átpakolásával. Az itiner szerint kemény, nélkülözős napok várnak ránk, ezért most kell elmenni bevásárolni. Ha már bemerészkedünk a belvárosba, akkor a Dongó fenéklemezére erősített tartalék gumit felrakatjuk a pótkerék helyére. Természetesen a gumisműhely is megérne egy munkavédelmi bejárást, de ki lenne képes ennyi bizarr dolgot papírra vetni. Néhány sarokkal messzebb található az alkatrészes emberünk, rögtön oda is kanyarodtunk a bolt elé megköszönni a kacatokat. Nyílván megérte ez neki, de nekünk is, mert tovább kell mennünk. A belvárosi tekergés miatt már nem volt idő strandolni az óceán parton, de egy jó szivarka mellett elmélkedtünk a naplemente mellett. Holnap korán kell kelni, mert még 150 km előttünk van, hogy újra a verseny kategóriában átvegyük a versenylapot. >> 
Reggel 7-re sikerült a mezőnyt utolérni, aztán kezdődhetett a hajsza a sivatagból átváltozó szavannás terepen. Új pálya, új vezetést, és új navigálást igényel. Itt hiába van valakinek drága GPS, vagy térképe, ugyanis minden megközelíthető mindennel, csak hirtelen ne legyen vége az útnak. Alapvetően unalmas volt a verseny, mert megint egy irányvonalra fűzték fel a feladatokat, és a versenylapot is elég csak reggel leadni. Nincs motiváció, nincs taktika, nincs adrenalin. A feladat vége a szenegáli határhoz vezetett, ahol rengetegen érdeklődtek Dongó állapotáról. Volt idő elmesélni, kinek milyen élménye volt az elmúlt pár napban, amíg nem tartottunk a mezőnnyel. A kiléptetés megint jó pénzt szokott hozni Idomunak, ezért már reggel óta helyeskedik a mezőnynek. Így megserkentve is közel 5 óra várakozás volt a várakozás a kompra. A bürokrácia útvesztőjén jöttünk ki Mauritániából, és ugyanilyen útvesztőn léptünk be Szenegálba. Szenegál csodálatos, lehet sört kapni! Nap végén mi is a táborban szállásoltuk el magunkat, hátrahagyva a puha ágy, és a fürdés kényeztetését. A táborba érve, megláttam a 64-es Lacit. Itt már jó kaja lesz este! Tavaly bevált recept alapján a megmosott, félbevágott krumpli közé Sanyi-féle szalámi karika + lilahagyma karika, majd alufóliába becsomagolva, parázson meg kell sütni! Bitang finom, tessék kipróbálni! Szerintem közben ittunk pálinkát, talán még sört is. Ja! A tálalás két darab Merci fém dísztárcsában merült ki, mert az volt kéznél. Elővettük a sátrainkat, a matracainkat (köszi Gyuri!), és eltettük magunkat másnapra. >> 
válaszol, és mindenki néz, mint hal a szatyorban. Nesze neked kaland, mi akartuk! A falvak többsége útkereszteződésbe épült, és a közepén van egy útbaigazító beton tömb, mellette tanult, válaszolni tudó emberek. Ilyen megyei jogú falu csak egy volt, a többi falun át kellett hajtani óvatosan, vigyázva a gyerekekre. A szavannás részt megszakítottuk egy kis autópálya szakasszal, majd innen letérve, irány az esti tábor. Sietni kell, mert ha délután 3-ig leadjuk a papírt, akkor újabb 5 pont. Mi természetesen mi 2 percet késtünk, így már nem vették át a papírunkat. Itt állunk 3 majomkenyérfa árnyékában annyi gázolajjal, hogy vagy kitart a szemben lévő autópályáig (légvonalban 106 km!), vagy nem. Bevállalva az esti szavannás utakat, elindultunk, árkon, bokron, favakon keresztül. Volt olyan szűk falu, ahol éppen csak elfértünk az autóval, és volt, ahol a helyi lakosok a keresztbe rakott padról felállva engedtek tovább. Ennek ellenére, mindenhol lelkesen integettek, nyoma se volt bármi negatív élménynek. Az aszfalton találtunk benzinkutat, de ott is csak a második kúton volt anyag. Itt így működnek a dolgok, ezért kell kanna arzenált tartani magunknál. Este8 után beérkeztünk az első nagyvárosba, itt a második szállodában sikerült helyet találni. Bungalló, WI-FI, medence, reggeli, SÖR, miegymás. Vacsorára néhány sör mellé grill csirke rizzsel. Megírtam az elmaradt beszámolókat, és már itt van a reggel!
ékszíjra lettem figyelmes. Ezt a szíjat is 2 ezer km-rel ezelőtt cseréltem, elkopott, hát utána húztam. Közben megcsörren a mobilom (alkalmi térerőt találva), és a 64-es Laci kért segítséget, mert a Pajero egyik hátsó kereke befogott, és nem tudnak mozdulni! Hol vagytok? Kérdésre megkaptam a koordinátákat, majd kiderült, hogy mögöttünk ~300 km-re egy lezárt, még épülő autópályán. Részünkről beindult a matekozás, vagy visszafordulunk értük, és ugrik a verseny további része, vagy segítséget szervezünk, és megyünk a dolgunkra. Ha oda is érünk, én nem tudok mit kezdeni egy beállt csapággyal, így maradt a szervezés. Sok telefonálgatás mobillal és műholdas telefonnal, térerővel és anélkül, aztán visszaszólt Gábor (Laci úti társa), hogy már intéztek segítséget egy platós autóval. Jó hír, mehetünk a dolgunkra. Közben Jani felfigyelt egy kisebb rendellenes zajra a motorból. Elszakadt a klíma szíjunk. Jó, ennél nagyobb baj ne legyen, nálunk van a korábban lecserélt. Majd alkalomadtán lecseréljük.
Jani előveszi a HI-JACK emelőt, és a korábban megszerzett rutinnal emelni kezdi betegünk jobb hátulját. Kerék levétel után a gyárilag megerősített rugót három darabban kifűztem különösebb szerelés nélkül. Mi legyen? Én rögtön a barkács oldalról közelítettem meg a feladatot. Janival elmentünk a karbantartók birtokára kincsek után kutatni. Nekem a legkézenfekvőbb lehetőség egy lefűrészelt cölöp darab és a meglévő középső rugó összekombinálása, így közelítünk az üzemi magassághoz, és marad valami rugó utunk is. A cölöpöt alkalmi segítőink pillanatok alatt levágták gázolajjal kent rókafarkú fűrésszel. Öröm a köbön, fél megoldás, de van! Háromkerekű Dongónk vonzotta a katasztrófa turistákat, és a menedzser beállítottságú ész osztókat. Nem könnyű ennyi elméleti szakember mellet eredményesen dolgozni, de ha nem szólunk hozzájuk, akkor hamar tovább állnak. Közben Isteni sugallatra, egy helyi guide (gájd=segítő) ajánlatott tett, hogy holnap reggelre hoz új rugót (2 db) 500 európai közös pénzért! Hmm, izé! Tanakodás, esélylatolgatás, alkudozás, OK, kell, hozzad hamar! Rugó nélkül ilyen utakon nem lehet, és nagyon veszélyes közlekedni, ennyit megér a biztonság. Nincs más hátra, pihenünk, eszünk, aztán valami majd lesz. Este a szobában, Jani a beszámolóját kényelmesen írva felül, és ugyanezzel a lendülettel a párnáját hátracsapva a feje mögé, véletlen leverte a szoba egyik képét. A kép leesett, és egy kis gekko iramodott a bejárati ajtó rése felé a falon lavírozva. Külső szemlélőként nehéz lenne eldönteni, hogy ő, vagy mi ijedtünk meg jobban! Izgalmas lesz (nem) aludni! 
Lassan 10 óra, jönni kellene az ígért alkatrészeknek. Unaloműzés képpen, megint rendet raktunk az autóban, és előtérbe kerültek a szóróanyagok, amiket kiadhatunk az úton sétálgató emberkéknek. Kerüljük a nagy tömeget, mert nem lehet tőlük megszabadulni. Ha kapnak valamit, durván tolakodnak, veszekszenek, egész egyszerűen, kezelhetetlenné válnak. A korábbi tapasztalat alapján maradtunk az útszéli emberek ajándékozásánál, velük lehet barátkozni, lehet fotót készíteni, ez így működő képes.
Az aszfaltra kiérve, útba vesszük az előző szállásunkat a WI-FI használat miatt. Van küldeni való anyag, van ott hideg sör, akkor ez így pont jó! Csak sör van, más nincs, megint sikerült időt vesztegetni, gyorsan tovább kell állni. A mai napra cél koordinátákat kaptunk, tehát minden feladat útba esik, csak meg kell találni. Ha a feladatokon megyünk, az lassú, zötyögős, és tovább terheljük a sérült bal hátsó rugót. Marad a gyorsabb aszfalt, Dongót kímélni kell, nem szeretjük a sok meglepetést. Áthaladunk a Gambia folyó felett, megközelítjük Gambia határát, és a kilométereket falva vár minket az utolsó határátkelő. A kiváló minőségű aszfalt egyszer csak átvált a korábban megszokott „sok kátyú között minimális aszfalt”-ra. Sebességünk lecsökken, aztán valami furcsa nagy koppanás hátulról! Már megint mi a … Most éppen a gyári pótkerék tartó meghosszabbítása törött le a két teli kannával. Kis, orvosolható baj. Némi szerszám, némi kézi munka, kis átszervezés, és már mehetünk is tovább. Korábbi jó taktikánknak köszönhetően, sikerült időben tankolni sokat, így nekünk még a határig volt elég üzemanyagunk. Mások nem voltak ilyen szerencsések. Vagy vettek kamionból 8 euro/liter áron, vagy verekedtek a kevésért a benzinkúton, ugyanis Szenegálban sztrájkoltak a kutasok!
íróeszközök, füzetek, kifestők, apróbb játékok, fogkrémek, fogkefék, és tartós élelmiszer. Számtalan dolgot kaptak másoktól is, a Föld nevezetű bolygó ezen felén is elkél némi segítség. Kis furcsa dolog volt, amikor én kinn archiváltam az adományokat, Jani pakolászta ki az autót, és egy kis emberke ott nyüzsgött körülötte addig, amíg ki nem emelte a 80 ezer forintos akció kamerát az ajtóból! Tessék elképzelni, amikor mi viszünk neki valami jót, de neki ezen felül is kell még valami, amit nem tud semmire se használni, nekünk meg ott van rajta az emlék! Ez megalapozta a napot!
rugónkkal voltunk elfoglalva, nem voltunk ott az eseményen! A két renitens csapatból az egyik kiállt a nyilvánosság elé bocsánatot kért, és kifizeti a büntetést mindenkinek! OK, kemény vagy, hibáztál, ez így korrekt! (-nekem!) A másik csapat kissé másképpen látta az eseményeket (15 csapattal szemben), és a két versenybírónak nevezett (...) valaki és a Géza még ezt a csapatot veszi védelmébe, hogy külön veszélyt vállaltak magukra, és ez így jó! Kíváncsian hallanám fordított szerepekben a véleményüket! Szerintem adjunk külön pontot a kiváló feladat megoldásra, és akkor a kis kedvenc csapat tutira nyeri a versenyt! Vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek! Ezért van ettől a versenytől kicsit keserű szájízem. Nem a helyezésünk számít, hanem a mi, és mások hozzá állása!
| © 2010. BATTA - 3 RUNNERS, Százhalombatta - Minden jog fenntartva |
Kapcsolat: info@sipisti.hu